Buhály Attila

Őstörténet & ókori kelet. Történelemtanítás. Fotók és futások (többnyire) terepen

Második

Nyugi, nem számozni fogom a bejegyzéseket cím helyett... Csak most már kezdem "belakni" a "pubot", így ideje közzétenni egy igazi "első posztot" is...

Szóval ha egy szerző elindít egy újabb blogot a kibertérben, érdemes egy kicsit megindokolni, miért is tartja szükségesnek ezt a lépést, illetve valahogy behatárolni, hogy mi is lesz ennek a blognak a tematikája. De először is persze magamról: vidéki egyetemen tanítok őstörténettel, ókortörténettel illetve a történelemtanítás módszertanával kapcsolatos tárgyakat. Ehhez kijártam jórészt a magyar felsőoktatás különböző grádicsait, és talán elmondhatom (illetve amikor ellep minket a magyar oktatási és felsőoktatási rendszerre oly jellemző adminisztráció, sokszor el is mondom), hogy még az a generáció voltam, aki úgy gondolt az egyetemi (bölcsész)diplomára, pláne a PhD-ra, hogy azért szerezzük meg, érjük el, hogy utána olvassunk, írjunk és tanítsunk. Na ez az állapot aztán jórészt megváltozott: ma már az akadémiai képzésben a résztvevők (a köz- és a felsőoktatásban, és a tanárok és diákok egyaránt) egyre kevesebbet olvasnak, még kevesebbet írnak és... egyre kevesebbet tanítanak?

Jómagam is látván bizonyos írással kapcsolatos skillek fokozatos visszaszorulását a hallgatók és a magam esetében is (utóbbit hangsúlyozni szeretném, hogy még véletlenül sem egy "ezek a mai fiatalok"-féle feeling süssön át a mondandómból), rengetegszer noszogatom a hallgatókat, hogy írjanak. Bármit. Egy esti három tőmondatos leírás arról, hogy mi történt velük aznap, már csodákat tud tenni hosszú távon. Viszont nem tehetem azt, hogy vizet prédikálok és bort iszok: ebben a tekintetben bizony nekem is tréningeznem kell magamat.

Elsősorban ezért született meg ez a blog.