Egy önkutatás

Egy csiszolatlan versfordítás

Ki vagy? Kérdezhető.

De a válasz nem könnyen jő.

Becsület és biztonság, de másfelől a nyíltság.

Szeretném ha ismernének, de ne fenyegessenek.

Ha bízhatnék, de ne lejenk vissza vele.

Emlékek. Ki vagyok?

Emlékeim, élményeim;

Hitem, bizalmam, alapvető világnézetem;

Ezek vagyok, aki vagyok. Az vagyok, hogy honnan jottem?

Egyszerű kérdés.

Súlyos válasz.

Szóljak? Mit?

Az igazat? Mennyit? Oceánnyim van.

Életet éltem, továbbra is élem.

Érdekes életet, érdekes időket.

Hogyan lehet osztani, ha a legkissebb pocsolyánban sincs értelem a zivatar nélkül?

Hogyan bízni, amikor minden titok összefonódik?

Egyet osztok, a tobbit is. Nincsen kicsi árulás.

Titkaim nélkül érthetetlen vagyok, de ezek százak által ismertek.

Első száluk a brszédemben; ha meghúzzák minden kibomlik.

Születésem, életem, családom. Hol éltem, tanultam, nőttem fel.

Az elejénél magállhatnék, de az se jó. Kérdésük válaszolatlanul maradjon? Maradjanak tudatlanul?

A falak jók és hasznosak. Ez mindenkire igaz.

De, valamiért én nem tudok falat húzni. Teljes lényem nyilvános tér.

Vannak titkaim, megosztatlanok. Hogyne volna, kinek nincs?

De más rejtheti honát, vágyát.

Nem azt, hogy ilyenje nincs.

Fogalmak, közösek, tucatnyi;

egyszerűek, könnyűek, kényelmesek.

Mi a hon? És hogy a barátság?

Miért telepednék le?

Ki hogyan fedezi fel,

Hogy mit akar életével?

Stop.

Fordulj vissza.

Ez a forma, ez a ritmus egy káros mankó.

A mit a fontos, nem a hogyan.

Törjön meg a gondolatfolyam!

Folyam...

Mindig is szerettem a tengert.

Nyugalom, harag, örökös mozgás...

Csak egy-két hónapot éltem tenger mellett életemben valaha.

Megismertem erejét, láttam a köveket

Feldobva a partra, lent a mélyből.

Láttam kocsikat, hajókat, utcatáblákat, mind rozsdásan a sós víztől.

Sokat olvastam a tengerről.

Olvastam lényekről, szörnyekről.

Olvastam régmúlt kalózokról.

Olvastam nemcsak haragjáról, hanem dúló dühéről is. Hajók veszve, szétzúzva viharoktól.

Megtanultam félni a tengert.

A partról nem. Tiszteletben tartom: Ne menj úszni viharban!

De óvakodok hajóúttól, ahol a tengeren is aludnék.

Még mindig szeretem a tengert, de távol élek tőle. Várhat a vakációig.

Mindig is szerettem az utakat.

A látványokat, a sebességet. Vége nincs soha, ha egyszer az ajtón kifut.

Életemnek majdnem minden évében tettem többnapos utakat.

Egy nap Magyarországig, egy másik Németországig, még egy Franciaórszágig, és aztán fél nap a Brit-szigetekig.

Volt, hogy egyenesen áthaladtunk Németprszágon, és így a második napon érkeztünk Franciaországba, esetleg éjfél után.

Szeretem az utat. Nem szeretem a kocsikat, se a buszokat.

Hangosak. Rázkódnak. Kényelmetlenek.

Több éves ételmaradékok illatoznak az ülések közül.

Csomagok a lábadnál, hogy a sofőr kilásson hátul.

Nem értem azokat, aki szeretik a kocsikat.

Talán sohase utaztak egész nap, csak autópályapihenőhelyeknél kiszállva.

Szeretek utazni.

Órákon át lehet olvasni, lehet szójátékokat játszani a testvérekkel.

Lehet ábrándozni ugyancsak órákon át, furcsábbnál furcsább találmányokon.

Felébredve a félálomból, csodálatos látványok tárulhatnak a szemek elé.

Folyók, hegyek, erők, épületek, vízesések, kikötők, tavak, erőművek.

Rengeteget láttam. Mindenik alkalommal, egy csodás élmény.

Utazás közben el lehet beszélni rengeteg témát a családdal:

Filozófia, Teológia, Politika, Irodalom, Kritika, Kriptorgáfia, Biológia, és még több is!

Egyesek élvezetesebbek másoknál.

Idővel, megtanultam a veszélyeit az útnak.

Bármely embert ha megtámadja egy cápa, nemzetközi hírré válik. Autóbaleset?

Haláleset kell történjen már csak ahhoz is, hogy a helyiújságban említsék.

Még mindig szeretek utazni, de nem fogok sohase megtanulni vezetni.

Biciklizés, gyaloglás, tömegközlekedés: mind biztonságosabb, olcsóbb, és zöldebb.

Ezt írom, hogy fel rakjam az internetre, hogy idegenek is olvashassák.

Miért? Segítségkiáltás? Magyarázat? Talán, talán.

De ugyanakkor bizonyítéka mondanivalómnak. Nem tudok beszélni, amíg rejtve vagyok.

Amit megosztok, több kérdést von maga után. Kedves olvasó! Ha engem személyesen nem ismer, akkor biztosan vannak kérdései felém.

Nem akarok többet megosztani. Nem akarom ezt a falat felhúzni.

Nem szeretem hol a határ.

De nem tudok kevesebbet megosztani, és nem fogok többet. Olyan érzésem van, mintha magyarázatra szorul ez.

Nincs magyarázatom, ezért nem adok.

Nem tudom hogyan fejezzem be e "verset". De mivel egyetemi dolgaim voltak az eredeti írásánál, itt a vége.